Estike

*nem otthon, hulla fáradtan bűvölöm a telefont, tévéből percek óta ritmikus dübögés*

A: Ciluka, mi ez?

OvCs: Nem tudom.

A: De mégis. Dugnak valakit, érdemes megfordulnom?

OvCs: 😀 De egyébként nem.

Reklámok

Fogorvoslás Lászlóval

Jó pár hónappal ezelőtt arra lettem figyelmes, hogy ha megnyomom az orrom mellett az arcomat jobb oldalon, akkor fáj.

Megoldásként arra gondoltam, hogy innentől nem nyomkodom és majd elmúlik magától.

Hát nem múlt el, eltelt x hónap, aztán egyszer csak elkezdett valami nőni az ínyemnél is. Hát itt már kezdtem beszarni, és eléggé rémképként lebegett fölöttem Krakkó, ahova 5 napra készültünk (benne 2x 10-12 óra utazással), és már csak két hét volt addig. No most vállalhattam volna a rizikót arra, hogy elhúzok egy vadidegen országba és reménykedem, hogy nem történik semmi, és nem kell majd Lengyelországban egy kisebb vagyont leperkálnom fogászati beavatkozásra, vaaagy elmegyek Lászlóhoz, a kedvenc fogdokimhoz, és neki perkálok egy keveset.

Kénytelen-kelletlen az utóbbi mellett döntöttem. Tudni kell, hogy általános óta gyomorideggel megyek fogászatra, mivel az egyik osztálytársam végigüvöltötte az egészet a bejárattól kezdve a kilépés pillanatáig, és akárhányszor fogorvoslásra gondolok, mindig az a vágóhídi üvöltés és jajveszékelés jut eszembe. Továbbá tettek róla a korábbi orvosok, hogy utáljam őket és ne járjak el rendszeresen, valahányszor azt mondták, hogy nem fog fájni, mindig összeszartam magam a fájdalomtól, mert qrvára nem értettek ahhoz, amit csináltak. És mindezt úgy, hogy nekem szerencsém van a genetikával, ugyanis 23 évesen tömték először fogamat, előtte egyetlen eggyel volt bajom, lefejeltem ugyanis egyszer a betont és emiatt az egyik fogam annyira tönkrement, hogy végül ki kellett húzni.

Na így jutottam el pár éve Lászlóhoz, egy marhára fájdalmas fogammal, amit előtte már kétszer megbirizgált az egyik szakbarbár, aki az állandó lakhelyemen rendel, és szívesen fejbe verném egy szívlapáttal a következő találkozásunk alkalmával. Ugyanis miatta kellett végül azt is kihúzni, viszont csodák-csodájára az már teljesen fájdalommentes volt, László nagyon rendesnek bizonyult, bár zsebbe kellett nyúlnom, de hát úgy döntöttem, hogy én még egyszer nem vállalom az sztk-val járó várakozást és rettegést.

Úgy döntöttem hát, hogy most is Lászlót keresem fel, aki a röntgen alapján megállapította, hogy egy bazi nagy cisztát sikerült a több hónapnyi várakozással növesztenem a jobb 2-es fogom fölött, ami rálógott az 1-es és 3-as fogakra is, emiatt egy héttel későbbre időpontot kaptam egy kellemes kis gyökérkezelés + gyökértömés + ciszta eltávolítás kombóra, de hát László nem nagyon akart hinni a szemének, szerinte nem lesz más dolga, mert a röntgen biztos csal.

A röntgen qrvára nem csalt, ahogy később kiderült, megállapította, hogy ez tényleg olyan rohadt nagy volt, mint ahogy látszott, és nem is érti, hogy a picsába lett ez ekkora. Viszont jó hír volt, hogy szépen egyben kijött, nem volt vele semmi gond. Kérdeztem én előtte, hogy fog-e fájni, de hát László szerint nem, csak míg meg nem kapom az érzéstelenítőt (nah amikor azt beszúrta a cisztába, azt hittem, a kezemben marad a fogorvosi szék karfája), utána meg már móka-kacagás… “Legalábbis nekem” – tette hozzá kedvesen László, de tényleg így volt, jókat beszélgetett az asszisztenssel a gyereke születésnapjáról meg az időjárásról.

Kész is voltam, cirka másfél órával később már újra a munkahelyemen ültem, aztán szépen lassan elkezdett múlni az érzéstelenítő hatása, én meg náthából jöttem épp kifelé, minden orrfújás egy rémálommal kezdett felérni, a tüsszentésről nem is beszélve, amikor is minden alkalommal újra szivárogni kezdett a számból a vér.

A vége az lett, hogy leléptem a munkahelyről, mert nem bírtam tovább, a cataflam még nem hatott, és annyira fájt, hogy nem tudtam beszélni. Tekintve a munkámat ez nem egy túl jó kombó, úgyhogy fel is pattantam egy trolira, ahol nem egy kérdő tekintetet kaptam, mint utóbb kiderült az ajkamra száradt vér miatt, amit otthon még letörölni sem tudtam, annyira fájt akkor már minden.

Aztán bevettem még egy cataflamot, rátettem az arcomra a jégpárnát, aludtam egyet, és mire felkeltem, már nem fájt többet.

Ennyi volt basszus, tényleg semmi extra nem történt ezután, utána még dagadt, meg utazás napján azért még beugrottam, hogy nézzenek rá, hogy nyugodtan elmehetek-e, meg szivárgott belőle több napig a cucc, de minden alkalommal csökkent a nyomás. Pontosan betartottam mindent, amit mondtak, és egy héttel később már úgy mentem vissza, hogy nagyon szép, varratot kivették, és vártak vissza, ugyanis kiderült, hogy az 1-es fogam is elhalt és azt is gyökérkezelni kell.

Megvolt az is a múlt héten, most még kb. 2 hét múlva vissza kell mennem a végleges tömésekért, eddig ez az egész 60 ezer forintomban van, még legalább 15-20 ezer lesz, mire az egésznek a végére érek, de már látom a fényt az alagút végén (mondjuk utána még hátravan a bölcsességfogaim kihúzása, illetve egy fogpótlás, amit szintén aranykezű Lászlóval óhajtok megcsináltatni, csak az előbbire még fel kell készülnöm lelkileg, utóbbira meg anyagilag…)

Szóval ennyi, jobban ment, mint gondoltam, vagy az is lehet, hogy már megszépülnek az emlékeim, de László jó fej, poénkodik, kifejezetten jókat szoktunk viccelődni, nem horror áron dolgozik és még ügyes is. Végre úgy jövök el egy fogorvostól, hogy nincs görcsben a gyomrom, és nem úgy ülök be a székébe, hogy remegnek a tagjaim.

Éljen László!

Hogyan szúrjunk ki magunkkal… what?!

A munkahelyes sztori eszkalálódott.

Tudni kell, hogy erre a helyre, ahol most dolgozom, az előző főnököm hívott át, én hoztam magammal az egyik kolléganőt, majd csatlakozott a másik is, tehát nagyjából ugyanazokkal az emberekkel dolgozom nagyjából 4 éve. Mivel a jelenlegi céghez úgy jöttünk át, hogy konkrét munka még nem volt, a nyakunkba varrtak minden teendőt tulajdonképp válogatás nélkül, de a fizetés részt nem mertük illetve tudtuk megnyomni, vártuk, hogy bejöjjön a projekt, amit beígértek.

Hát a projekt nem jött be, viszont jött helyette másik, több is, most már nem is hiányzik a korábbi. Tulajdonképp akadály nélkül ugrottuk meg, nagyon gyorsan betanultunk és még az ügyfelek véleménye szerint is kiváló munkát végzünk. Én azóta suliba járok, fejlődünk, mindenkinek megvan a maga szerepe, egységes egészként működtünk az időnkénti hullámvölgyek ellenére, és egész egységesek voltunk abban is, mikor fizetésemelést kértünk 7 hónappal ezelőtt. Ígéreteket kaptunk, de tényleges emelést nem.

Na így jutottunk el márciusig, amikor én is és a kolléganőm is kaptunk 1-1 ajánlatot, teljesen függetlenül egymástól.

Mivel nála egykörös volt csak az interjú, így már húsvét előtt megtudta, hogy felvették, egy napsütéses csütörtök délelőtt felhívták, és rá nagyjából 45 percre már el is küldte a felmondását.

A reakció a főnökeim és a cég részéről hajszál pontosan az volt, amire számítottam: őrült ember módjára elkezdtek telefonálgatni és faggatni bennünket, hogy a három emberből végül is hányra számíthatnak a jövőben. Persze közben körbement a pletyka rólam is, én ezen a ponton már a harmadik kört, a szóbelit vártam.

Ugyanis jól sikerült az írásbelim, így hát behívtak beszélgetni. Kis logisztika kellett ugyan, mert ütemezve volt egy fogászati kezelésem és egy krakkói utam is (erről a két témáról fogok részletesebben is értekezni egy arra alkalmas bejegyzésben, készüljetek sok-sok vérre!), szóval úgy kellett kiokoskodni, hogy mindenkinek jó legyen.

Na elmentem beszélgetni, először toltunk egy kört a HR-rel, aztán átadták a terepet a szakmai zsűrinek (lol), három kocka pacák, nagyon kedvesek, viccesek és lazák voltak, véleményem szerint marha jót beszélgettünk, teljes egy órán át kínoztak, majd utamra engedtek.

Mint utóbb kiderült, itt is jól teljesítettem, úgyhogy behívtak egy negyedik körre (így is gyér mennyiségű hajam itt kezdett erős hullásba bazmeg), és hála a zseniális logisztikámnak, sikerült egy napra leszervezni a 4. kört, a fogorvost (kontroll), a pesti fő-főnök látogatását és a Krakkóba utazást.

Itt már vakartam a fejem erősen, de végül a negyedik kör nem volt más, mint egy utolsó beszélgetés a leendő főnökkel, nagyon laza 20 perces kis témázás, majd körbevezetett én meg ámultam és bámultam. Aztán elmentem a fogdokihoz, aki közölte, hogy nagyon szépen gyógyulok, és ne fossak, nem lesz semmi bajom, csak csináljam, amit eddig. Nem tudom, eltelt-e egy óra, hogy távoztam a 4. körről, de már csörgött is a telefonom, hogy enyém az állás, dáridó. Így eshetett meg az, hogy jégtömlővel az arcomon ültem a főnökömmel szemben, mikor előtte tíz perccel hívtak fel a másik helyről, s közben azon agyaltam, hogy vajon az előre csomagolt rántott csirkés szendvicsek megromlanak-e, ha tényleg olyan jó idő lesz Krakkóban, mint ahogy azt előre jelzik.

Na száz szónak is egy a vége: összevetettem a két ajánlatot, mert nyilván a főnököm is azzal jött, hogy rávegyen a maradásra, írtam pozitívumok és negatívumok listát, mindkettőt a mostani helyem nyerte. Hiába lett volna a másik egy multi, hiába a fejlődési lehetőség és a kiváló környezet, nem fekszik a pálya egyszerűen, illetve egy 40%-os fizuemelésnek, tanulmányi szerződéssel egybekötött lehetőségekkel, vizsgadíjak fizetésével és egy új, általam szeretett és nagyra tartott pozícióval nem tudtak versenyezni.

A volt munkatársam persze kiakadt teljesen, kifejezte csalódottságát, amiért nem fogadtam el, éppen csak le nem hülyézett, bár az indokaimra nem volt kíváncsi, úgyhogy nyaljon sót.

A munkahelyem marad, az idióta kolléganőm, akivel a legtöbb csörtém volt eddig, megy, ami már önmagában megérne egy vidám indiántáncot kissé illuminált állapotban, a pénzem sokkal-sokkal több lesz, ahogy a lehetőségeim is.

Hát sínen vagyunk, gyerekek! Lehetett volna ennél jobb?

Hogyan szúrjunk ki magunkkal? Level 2

Írtam a múltkor a munkáról, amire kaptam egy ajánlatot és amihez nincs kedvem, de azért elmegyek, mert miért ne.

Na tegnap elmentem.

Nem interjú volt, elég soklépcsős a felvételi eljárás. Kezdtem egy logikai teszttel, amire volt húsz percem, illetve tudtam, hogy lesz valamiféle gyakorlati vizsga is. Megkérdezte a csajszi, hogy én szeretném-e beosztani az időmet, vagy ideadja az elsőt, kapok rá húsz percet, aztán bejön és ideadja a másikat is. Az előbbit választottam, akkor még azt hittem, hogy a vesztemre. A húszperces teszttel ugyanis öt perc alatt megvoltam, gondoltam így lett volna negyed órával több időm a másikra, hát nem! Ugyanis egy szoftverben kellett garázdálkodnunk, ami időlimitesre volt állítva, tehát adott időm volt teljesíteni a feladatot.

Nem részletezném a feladatokat, az első az max pontos, az tuti, a második részt nem tudom még csak belőni sem, ugyanis olyan jellegű volt, hogy ők tudják csak, hogy jó, illetve elég volt-e vagy sem.

Viszont ugye alkalmam volt szétnézni a helyen, és baszki… Gyönyörű környezet, belvárosi iroda, tehát rettentő jó helyen van, nincsenek túl sokan, de azért van élet, modern, igényes. A munkáról is kaptam egy kis bepillantást, még mindig vannak fenntartásaim, bár állítólag az első időben annyi tanulnivalóm lenne, hogy nem kellene attól félne, hogy monoton.

A fizu annyi, amennyit kértem, juttatások, egészségügyi ellátás, félévente teljesítményértékelés, ez alapján előrelépési lehetőség, bónuszok és utazások. Már-már túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Nem mellesleg rugalmas munkaidő, tehát be tudom fejezni a sulit, és még csak nem is rinyálna senki, hogy hamarabb kell elmennem, nem kell szarrá hajtani magam azért, hogy hetente kétszer hamarabb távozzak, mert max hamarabb megyek, vagy egyik nap kicsit tovább vagyok bent.

A csajszi, akivel találkoztam, nagyon szimpi volt, meg amit láttam az egész helyből, az is. A cégről nem sok mindent tudtam, de értelemszerűen azért utánanéztem, mielőtt betettem volna oda a lábam, és az is max pontos, azt kell mondanom.

Ha az írásbeli jól sikerül, akkor még lesz egy kör a HR-rel, na ezt nagyjából a hátam közepére sem kívánom, gondolom mindenféle idióta baromságot be fognak tolni. És ha az is rendben van, akkor még egy szakmai rész a leendő vezetőkkel.

Annyira pozitív volt az egész, annyira jó benyomást tettek és szimpik voltak, és annyira jók a körülmények és az egész ajánlat, hogy egy “miért ne?” lehetőségből most átléptünk a “hú de jó lenne” szintre. Komolyan venni onnantól fogom a dolgot, hogyha ezek utána is visszahívnak, azt mondták egyébként, hogy akárhogyan is sikerült, mindenképp kapok visszajelzést. Még egy szintet lépnek a szememben, ha ez valóban így lesz, de hát az ilyen komolyabb cégek már figyelnek az ilyesmire.

Szóval lassan át kell írnom a címet, és nem is kitolás ez magammal annyira, mint amennyire én azt eredetileg gondoltam.

Hogyan szúrjunk ki magunkkal? Level 1

Történt, hogy két hete felkeresett egy volt kollégám egy munkaajánlattal a cégüknél. No most túl sok jelentőséget nem tulajdonítottam neki, ugyanis majdnem biztos vagyok benne, hogy valamiféle juttatást vagy extrát kapnak azért, ha minél több embert beszerveznek a céghez, de azért belementem, kíváncsi voltam, meg hát kicsit hizlalta is a májamat, hadd valljam be. Kaptam egy csomó okosítást ezzel kapcsolatban, hát akkor már felhúztam a szemöldököm, néhány tanácsot, hogy mit írjak pluszba a CV-mbe, na itt már nagyon sandítottam, aztán meg egy ilyen mondatot: “…tanulással esetleg megvárhatod míg visszajelez a cég, majd kicsit felokosítalak, ha kell.” WTF? Most elvárják, hogy értsek is ahhoz, amit majd csinálni kéne? Vagy mivan?

Szóval ha nem csak és kizárólag a fejkvótáról van szó, akkor nem értem a srác lelkesedését, hacsak nem kell a beszervezett delikvensnek egy bizonyos szintig eljutnia a felvételi eljárás során.

Szóval ezzel a gondolattal dőltem hátra és küldtem el a jelentkezésem a megadott vonalon, nagyon nem sok kedvem van munkát váltani, ráadásul a munka sem olyan, amihez kedvem lenne. Egyrészt dög unalmas, rettenet monoton, másrészt nem tudom, van-e egyáltalán lehetőség a továbblépésre, plusz egy multiról van szó. Vannak előnyei, de az én szemszögemből nézve több a hátránya.

No most ezeket figyelembe véve töltöttem ki a jelentkezést és írtam be egy irdatlan nagy összeget fizetési igényként, gondolván arra, hogy van az az összeg, de az nem kevés, ráadásul ezek úgyse fognak visszahívni, amint meglátják, hogy mennyit kérek.

Baszki, nem felhívtak?

Szóval most már úgy vagyok vele, hogy bár még mindig gyanús, hogy Zepter edényeket fognak az orrom alá dugni, amint belépek az ajtón, kezdi felkelteni az érdeklődésemet.

Természetesen még messze vagyunk attól, hogy el kelljen gondolkodnom azon, hogy a mostani munkám vagy emez, de nem árt előre feltérképezni a lehetőségeimet, ha más nem, legalább gondolatban.

Megkérdeztem a munkatársamat, hogy mit gondol, ő itt a helyi Yoda, mindent tud és mindenről van is véleménye, el is mondta, végig is toltam fejben, hogy mi az előnye és mi nem, átdumáltuk OvCs-vel, és basszus rosszabb, mint előtte 😀 Mert mindenkinek van valami tanása, mindenki gondol valamit, már bánom, hogy nem titkoltam el az egészet, Zs. is napi szinten kérdezget, hogy mizu már, mit tudok, mi lesz, jajúgyizgul, az agyamra megy az egész.

De legalább most már tudom, hogy legközelebb csak és kizárólag magammal fogom ezeket megbeszélni, és amíg semmi sem biztos, senkinek egy szót sem! Max kiadom magamból itt a blogon.